A futás a legegyszerűbb és legjobb sport, bár erről azért kétségkívül megoszlanak a vélemények. Vegyük csak a masszőrömet és az egyik orvost, akinél nemrégiben voltam. Az első azt mondta, ne fussak annyit, mert terhelem a lábam és az ereket. Az orvos ezzel ellentétben azt mondta, hogy minden dinamikus mozgás jót tesz az ereknek. Ezen felbuzdulva nem is halogattam tovább a nevezést a XIII. Biomed Tókerülő Futásra. Mivel hetek óta nem futottam, így nem mertem a hosszabb távot bevállalni, ami 12,6 km lett volna. Így maradt a rövid táv, ami 3,8 km.
A futóverseny helyszíne Palotás, egy gyönyörű kis nógrádi falu. A versenyt eddig minden évben a Futapesttel közösen szervezte az Önkormányzat, de ebben az évben kipróbáltak egy új partnert, másik technikával, másféle nevezéssel, és mondhatom szuperül bevált! A Biomed az elejétől fogva a verseny névadója és főszponzora.
A nevezést az Interneten lehetett megtenni, de mint mindig, helyszíni nevezésre is volt lehetőség. Mindig nagy izgalommal nézem a nevezők listáját a verseny előtt. Latolgatom az esélyeket, hogy mennyire kell meghúznom a tempót. Amíg a hosszú távon indultam, nyugodtan ültem a babérjaimon, mert tudtam, hogy a faluból csak fiúk indulnak ezen a távon, így jó esélyekkel vágok bele. Tudniillik minden kategóriában díjazzák a legjobb palotási futót is.
A táv 13 éve ugyanaz, csak a frissítőállomások helye változik. 13 éve szinte minden versenyen részt vettünk. Édesapám az állandó partnerem, de már többször bekapcsolódtak unokatestvéreim is a családjukkal együtt. Tavaly is és idén újra velem futott a párom is. Tavaly a hosszú távon, mivel nem engedtek el egyedül, attól féltek nem bírom lefutni az edzés hiánya miatt :). Így végigszenvedte a nyávogásomat, de az eddigi legjobb időmmel befutottunk a célba. Ezt figyelembe véve idén a rövid távot futottuk le. Mindhárman harmadikok lettünk a korcsoportunkban, így érmekkel tértünk haza.
A futás a faluközponttól indul, ilyenkor ideiglenesen lezárják a főutat, rendőrautó kísér minket a tópartig. A hosszú táv megkerüli a horgásztavat, majd a földutakon folytatódik tovább, a világ egyik leghosszabb egyenes szakaszával. Nem biztos, hogy ez így van, de mindenki így érzi verseny közben. Néha lehet látni őzeket, nyulakat és fácánokat is. A faluban és a tó partján a járókelők, horgászok, kutyát sétáltatók olyan kedvesek, mindig biztatnak minket pár jó szóval. Néha itallal is kínálnak :). A tavat megkerülni egy élmény (lenne) a szép kilátás miatt, ha nem a cipőm orrát nézném folyton lihegve. Kilométerenként van egy tábla, ami jelzi, hogy mennyit haladtunk már. Két frissítő állomás van, ahol vizet és szőlőcukrot kínálnak.
Ezt a versenyt nagyon szeretik a helyiek is, és jó élményt kínál a messzebbről érkező futóknak is. Az eredményhirdetés előtt egy tál palócgulyást fogyasztottunk el a többi résztvevővel, barátokkal. Ez is jól összehozta az embereket! Ezek után bárki állt a dobogóra, a közönség óriási tapsviharral gratulált neki. Jó dolog versenyezni, de még jobb, ha ilyen kellemes hangulatban telik.
