Egy tegnap esti mondat adta az ötletet a mai témához. "Te főzöl a világon a legjobban." Mi tagadás, én is pont így gondolom :)

Szeretem a saját főztömet, és mindig szeretettel főzök. Ez nagyon fontos. Minden csak így működik. Egyszer régebben a szüleim krumplit ültettek a kertben. Jött Bözsi néni és mondta, hogy szépen szeretettel ültessék, az a titka. Édesanyám miközben dobálta a krumplikat a gödörbe, csak annyit mondott. "hát akkor ez biztos nem fog kikelni" :)

Nálunk mindig Nagymamám főzött, mivel mi együtt éltünk a nagyszüleimmel. Mindent tudott főzni. amit nem, ahhoz fellapozta a "horváthilonát" és már pillanatokon belül tudta hogyan kell elkészíteni. Megszokott menetrend volt az ételekben. Pénteken valamilyen zöldségleves és pogácsa, bodak, túrós lepény, káposztás lepény, lekváros bukta, stb volt a menü. Ezeket a kelt tésztákat azóta sem készítettem el, úgysem olyan, mint az övé volt :) A túrós lepény fele kapros volt, a család férfitagjai úgy szerették. A lekvároshoz mindig a saját sárgabaracklevárt használta, isteni finom volt úgy!

Szombaton bableves, kolbásszal, bőrökkel, oldalassal és sok zöldséggel. A második fogás sokszor paprikás krumpli volt, vagy palacsinta. Azt hiszem a palacsinta mindenkinél a kedvencek közé tartozik. Próbáltam tönkölybúzalisztből készíteni, de az nem ugyanolyan :)

Pár éve Édesanyám is elkezdett főzni, kényszerből. Süteményekben verhetetlen volt eddig is, de most már nem csak édességet készít. Nagyon jól megtanult főzni, nagyobb családi rendezvényeket is levezényel egyedül.

Nagyon szeretek enni is, mindent megeszek. Mivel sokat utazunk, így ez előny, mert sehol nem fogok éhen halni. Viszont nem szoktam különleges külföldi ételeket készíteni, azt meghagyom az ottaniaknak, sokkal finomabb minden a helyszínen. Mert friss, mert más az alapanyag, a fűszerek helyiek, stb. Mindig nagyon várom, ha új országba megyünk, hogy kipróbálhassam a helyi konyhát. Már előtte napokig gasztro videókat nézünk és eldöntjük mit fogunk enni. Különleges élményeim közé tartozik, amikor egy franciaországi iskolai csereutazás alkalmával Arcachonban az éppen akkor kifogott osztrigát kóstolhattuk meg. Teljesen más az íze, bár lehet ez csak placebo hatás.

Nem félek a fertőzésektől, bárhol képes vagyok enni, bármit. Mint Stallone A pusztítóban a patkányburgert :) Természetesen széntabletta és gyomorfertőtlenítő mindig lapul a gyógyszereim közt. Pálinka is, mert az a biztos :) Voltam már beteg, voltam külföldön orvosnál is, de ez nem vette el a kedvemet.

Mivel mindent megeszünk, így könnyű főzni is. Szeretem variálni a recepteket, talán érzékem is van hozzá. Nem szoktam bonyolult süteményeket sütni, a könnyű édességeket szeretem, mint egy palacsinta, tápiókapuding, tejberizs. Főleg főételeket készítek, egy tál étel elég a hétköznapokban, nem szükséges leves vacsorára. Nem is főzök minden nap, néha jól esik egy smoothie vagy egy saláta, olykor-olykor egy jó gyros. Sok kedvencünk van, többek közt ez a szuper édesburgonyás egytélétel. Édesburgonya felkockázva, koktélparadicsom, hagyma, fokhagyma, mindezt összekeverjük fűszerekkel, ki mit szeret, illetve olívaolajjal, és sütőpapíron megsütjük. Amint kész, kivesszük és fetasajtot kockázunk rá. Én e helyett camembert sajtot tettem rá, mert mi azt preferáljuk. De kipróbáltam már fetával, és mozzarellával is, úgy is jó volt.

A tengeri fogásokat kifejezetten szeretem. Szerencsére Budapesten is van pár étterem, ahol nagyon jól tudják elkészíteni, és friss alapanyagokból dolgoznak. Ha tengerparton vagyunk, biztos, hogy minden nap ilyeneket eszek, kihasználom a lehetőséget. Egyszer fordult elő, hogy nem ettem meg azt, ami a tányéron volt. Egy óriási, gyönyörű rák nézett velem farkasszemet, leemelték a páncélját, fehérbort öntöttek bele és összekeverték. De a szeme engem nézett :) Nem bírtam megkóstolni sem. Helyette polipsalátát ettem, olyat, amilyet azóta sem. Bárcsak tengerparton élhetnék! :)

Azért a magyar konyha is bővelkedik finom falatokban illetve különlegességekben. Próbáld meg elmagyarázni egy külföldinek, sőt mi több, keresd meg rá a megfelelő szót, hogy mi az a főzelék. A belsőségeket sem eszik meg mindenhol, így ez is nagy falat a legtöbb idegennek. Azt imádom, amikor egy külföldi dicsekszik a saját konyhájával. Szerintem mi magyarok már mindent láttunk és kóstoltunk, nem tud újat mondani.

Egyszer egy francia ismerősöm próbálta versenyeztetni a francia termékeket a magyarokkal. Először azt gondolta, hogy nincs is versenyképes felhozatal sajtokból és szalámikból. Mondanom sem kell, hogy ki nyert :) A magyar kolbászok, borok, sajtok világhírűek.

Most újabb útra indulunk, Bulgária lesz a cél. Nagyon jól ismerem a gasztronómiáját, mert többször voltam ott, de kíváncsi vagyok a fejlődésre. Nagynéném megtanította hogyan mondjuk bolgárul a sült halat hasábburgonyával, így a túlélés biztos :)