Téli nyaralásunk helyszínéül a Fülöp-szigeteket választottuk, azon belül is Palawan szigetét. Több ötletünk is volt előtte, de mindet elvetettük valamiért. Kíváncsiak vagytok, hogy mik voltak miért nem azok mellett döntöttünk? Akkor egy kis vitaindító:

Maldív-szigetek, Seychelles-szigetek: azt mondták, hogy csak nászutasoknak való, semmit sem lehet csinálni, csak pihenni.

Dominikai Köztársaság: nem jó az idő januárban

Boracay: nagyon sok a turista, azon belül is a kínai turista

Mivel nem ezeket választottuk, így nem tudok véleményt sem formálni. Palawanról annál inkább :)

Budapestről Manilába repültünk egy isztambuli átszállással. Ott aludtunk egy éjszakát, közel a repülőtérhez foglaltunk szállást. Érkezéskor taxit kerestünk, ami elvisz minket a hotelba. Emlékeztem, hogy közel van a szálloda, de mivel nem akartam eltűnni a társaságtól, így nem néztem körbe a helyszínen. Óriási alkudozás után kb 12.000 Ft-nak megfelelő összegért átvittek minket egy kis kanyarral az út túloldalra, majd mentünk még 100 métert és hopp, ott volt a szállodánk. Ebből kiindulva reggel mindenki húzta magával a bőröndjét és gyalog mentünk a repülőtérre :) Az első rossz élmény megvolt, ami gyanakvóbbá tett minket. A repülőtéren azt mondták, hogy másik terminálról indul a gépünk, ahová egy busz viszi át az utasokat, de ha mi megvárjuk, pont lekésnénk a gépünket tovább Puerto Princesara. Milyen érdekes.... De ajánlják a taxikat, amikhez odakísérnek. Ezt megköszöntük, de inkább kint alkudtunk magunknak egyet. Átértünk a belföldi terminálra, ahol reméltük, hogy nem kell várakoznunk, de sajnos késett a gépünk. Így a hotel transzfert is lecsúsztuk volna, de a remény hal meg utoljára. Amint leszálltunk Puerto Princesaban, szaladtam a hotelek tábláit tartó sofőrökhöz, akik közül az egyik még a miénk volt :) Így szerencsésen eljutottunk a hotelbe. Gyönyörű volt, óriási területen fekszik. Kedves személyzet, üdvözlőital, nedves törülköző, sütemény, valóban megérik a pénzüket :)

A szobák kicsit indusztriális stílusúak voltak, jól felszereltek, pont a mi szobáink előtt volt egy medence. A másik medence a komplexum másik oldalán, az étteremnél várta a vendégeket. A tengerpartot éppen "építették", az egyik részen nem is lehetett bemenni a vízbe. Az apály és dagály szemmel látható jelenség volt, reggel annyira bent volt a víz, hogy sokáig tartott, míg besétáltunk a kajakokkal. Viszont délután nem tudtunk kajakozni, mert annyira fújt a szél, hogy kezdőként egy kicsit félelmetes is volt. 

Az étteremben mindenkit nagyon kedvesen köszöntöttek, és miután megtudták, hogy magyarok vagyunk másnap marhapörkölt volt az esti svédasztalon :) nagyon ízletesen készítették el, mint az itthoni :)

Néha kisétáltunk a szállodából és a főúton lévő kis boltokat, bárokat látogattuk meg. Alig beszélnenk angolul, így főleg mutogattunk. Az árszínvonal nagyon alacsony, fantasztikus rumokat vettünk pár száz forintért.

Négyszer kirándultunk, kétszer a tengerhez, egyszer a fővárost, Puerto Princesat néztük meg, és egyszer egy világörökségi helyszínt. A városnézésnél kétféle program közül választhattunk, a miénkben krokodilfarm, textilkészítők, egy ranch, egy börtön és egy ajándékbolt volt. A krokodilfarmon megfoghattunk egy kis krokodilt, akivel le is fényképeztek minket. Full turistacsalogató-lehúzó akció, de ezt nem lehetett kihagyni :) A börtön volt a legizgalmasabb. Kiszálltunk a buszból és az idegenvezető elmesélte, hogy melyik szín milyen fokozatú bűnt elkövetőt takar. Volt egy kis közösségi helységük, ahol több fiatal férfi gyülekezett. Igen, azok az előítéletek, már mentem volna ki, mikor harmadjára szóltak, hogy itt bizony show lesz, nézzük. Mintha egy amerikai film elevenedett volna meg, a fiúk hip-hop zenére táncoltak, profi koreográfiát mutattak be, folyamatosan mosolyogtak és ezáltal mi is elmosolyodtunk. Szégyelltem magam, hogy először nem is akartam megnézni őket. Ezután átmentünk a kis kápolnájukba, sétáltunk a börtön területén és elindultunk haza. Nincsenek magas szögesdrótok, nincs áram a kerítésben, mégsem szöknek meg. A titok, hogy itt valakik, dolgozhatnak, programok vannak, van élelem és élet. 

A másik kirándulás alkalmával El Nidot néztük meg. Ez a rész a gyönyörű partokról és búvárkodásról híres. A hajóról leszállva kajakkal fedezhettük meg a lagúnákat, a következő állomáson különleges halak és korallok közé merülhettünk, majd a parton fogyasztottuk el az ebédet. 

A harmdik kiránduláson együtt merültünk egy tengeri teknőssel, hajóztunk, búvárkodtunk és ismét a tengerparton ettük meg a finom halakat, húsokat, gyümölcsöket. Port Barton tengerpartján mesebeli helyszínek voltak, félig kidőlt pálmafák, hinta, nyugágyak a fák között és a kristálytiszta, csodálatos tenger.

A negyedik kiránduláson egy föld alatti folyóhoz utaztunk. Kaptunk egy fejhallgatót, elmondták, hogy ne tegyük ki egyik testrészünket sem a csónakból, majd az evezős beirányította a csónakot egy barlangba. Elnézést kérek a helyiektől, de nálunk pont így néz ki az Aggteleki cseppkőbarlang néhány része, szép szép, de nem voltam nagyon lenyűgözve, mert már láttam ilyet. Viszont a parkban szabadon kószáló leguánok nagyon tetszettek :)

Amíg közlekedtünk, belepillanthattunk a mindennapi életbe. Az iskolások egyenruhát viselnek, nagyon édesek, de biztos nehéz lehet néhányuknak óriási távolságokat sétálni az iskolába majd haza. A "nemzeti állat" a bivaly, ennyi bivalyt még nem is láttam soha. Nem mondanám, hogy szegénység van, természetesen nyugathoz képest igen, de mindenük megvan. Amiről nem tudnak, hogy létezik, az nem is hiányzik nekik. A szemetet nem dobálják el, szelektíven gyűjtenek, azt mondták, ha nem így tennének, nagyon gyorsan ellepné a szemét az egész szigetet. 

Nehéz szívvel indultunk haza, valóban különleges hely, mindenki kíváncsi volt az élményeinkre itthon is. Azt hiszem itt több hetet is el lehet tölteni, biztos, hogy lenne látnivaló és kaland.