Mindjárt otthon, édes

Mindjárt otthon, édes

Négy volt a lélektani határ

2019. augusztus 14. - édes pubikám

Édesapám fradista, így ahogy mondják a családban az én vérem is zöld. De én az az ember vagyok, aki nem szurkol elvakultan egyik klubnak sem, én élvezem a jó meccseket. Ami tegnap nem jött össze. Nem szeretnék sokat írni a tegnap esti meccsről, de a véleményem pár szóban kifejtem. Alig találtunk két jegyet egymás mellé, hármat próbáltunk, de az lehetetlen volt, nagyon gyorsan elkapkodták a jegyeket az FTC-Dinamo Zagreb meccsre. Ennek ellenére nagyon sok szék üres volt az este. Kérdem én, azok az emberek miért veszik meg a jegyet, ezáltal elfoglalva másoktól a lehetőséget? Természetesen van olyan, akinek sürgős dolog jön közbe, de az nem eredményezett volna ennyi üres széket.

A második félidő első két góljáról lemaradtunk, a büfék előtti kivetítőn néztük, de azt hittük visszajátszás. A negyedik gólnál a közönség nagy része kivonult a stadionból, füttyögés közepette. Siralmas volt. Siralmas volt az, hogy amíg a Zagreb cserejátékosa beáll és 10 perc múlva gólt lő, addig a Fradi cserejátékosa a becserélés után sárga lapot kap. Nem ez volt életük meccse, az is biztos. 

Szerencsére a jó társaság feledtette ezt az élettelen játékot, de mit is várunk, ha alig van magyar a csapatban? Tudom, hogy ez nem a válogatott, csak egy klubcsapat. De mégis csak magyar közönség előtt játszanak. Örök kérdés, hogy miért is nem tudunk több tehetséges magyar fiatalt felmutatni... 

A bejegyzés trackback címe:

https://aztcsinalszamitakarsz.blog.hu/api/trackback/id/tr415008802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása