Mindjárt otthon, édes

Édesanyám, ezt ne olvasd el!

Egy kis visszaemlékezés anyai nagyszüleim legnehezebb éveire

2019. október 01. - édes pubikám

Sajnálatos módon már nincsenek közöttünk az anyai nagyszüleim. Az apaiak hála Istennek igen, megspékelve egy harmadik nagymamával is, nagypapám második házasságából. 

Mi együtt éltünk öten, nagy boldogságban, sokat vigyáztak rám gyerekkoromban is, vittek az óvodába, megebédeltettek, játszottak velem, amíg Édesanyám dolgozott. Minden reggel, amíg ők kávét ittak, én meleg tejet az én kis kávéspoharamból. Egyik ilyen alkalommal Nagypapám fogott egy egeret, amit én a kezemben lóbáltam utána, a macskánk szórakoztatására. Mai napig emlékszem ilyen aranyos történetekre kiskoromból, Édesanyám legnagyobb csodálkozására. 

Nagypapámnak volt egy fadoboza, amiben a hivatalos iratokat és a fényképeket őrizte. Nagyon sokszor elővettük és nézegettük a rokonok képeit, a leveleket, amelyek között nem kevés szerelmes levél is volt, Nagymamámnak címezve.

img_8778_1.JPG

Szerencsére sok időt töltöttünk együtt, amit a mai napig becsülök. Soha nem értettem azokat az iskolatársaimat, akiknek kolonc volt a nagyszülőkhöz járni. Az én nagyszüleimet mindenki szerette. A szülinapi zsúrokon a papám mindig szórakoztató dolgokat művelt, például kakassal a fején sétált vagy úgy tett, mint aki leharapja egy kiskacsa fejét. Ezen a barátaim nagyokat derültek. Sokat segítettünk neki, mikor kaszálni ment, cserébe felülhettünk a kocsira a széna tetejére, és úgy húzott haza minket. 

A legfinomabbakat Nagymamám főzte. Mindig mindent el tudott készíteni, soha nem hibázott. Amikor hazaértem az iskolából, úgy örült nekem, hogy táncra perdített. Sokszor segített, ha technika órára házi feladatot kaptunk. Nagyon sok mindenhez értett, és szorgalmas volt. 

Nagymamám utolsó éveit demensen töltötte. Aki ismeri ezt a betegséget, akinek él ilyen beteg a környezetében, csak az tudja miről beszélek. Az átlagember azt mondja, hogy bolond. De sajnos ez nem ilyen egyszerű. Akármikor magára gyújthatja a házat vagy örökre eltűnhet otthonról, ha nem figyelnek oda rá. Mindezt nem direkt teszi, hanem ez a betegsége következménye. Sokszor voltunk mi is megrémülve, hogy mi lesz a vége, de a háziorvosunk rábeszélésére kórházba vittük. Mivel már enni sem volt hajlandó, és gyógyszert sem vett be. A kórházban a krónikus osztályra került. A köznyelvben ezt nevezik "elfekvőnek". Minden látogatás alkalmával próbáltuk a normális élet látszatát fenntartani. Beszélgetni, enni, sétálni, ami az utolsó hetekben már csak tolószékkel ment. Egyszer még Papát is sikerült rávenni, hogy állapota ellenére menjen be hozzá. Nehéz volt, de jól sült el, együtt fagyizgattak az udvaron, így talán mindkettejüknek boldog emlékként maradt meg az utolsó találkozásuk. Anyák Napján mindenki bent volt nála, "kötelező" volt, mert nem tudtuk mi lesz a következő hetekben. Pár nap múlva, jógáról kifelé jövet kaptam a telefont, hogy elhunyt. Tudtam, hogy neki így jobb. Egy percig sem estem kétségbe, hiszen az ő érdekeit néztem. Természetes, hogy sírsz és fájdalmas, de találnod kell egy gondolatot, amivel vigasztalódhatsz. Nekem ez volt az.

Nagypapám előttünk nagyon tartotta magát, volt aki csodálkozott, hogy nem is sír. Sírt, bevallotta, de mikor nem láttuk. Próbálta elütni az időt hasznos dolgokkal, még 88 évesen is kapált a kertben, igaz már járókerettel. A virágokat nagyon szerette, mindig mondta, hogy melyik általa nevelt növényt vigyük ki Mama sírjára. Nagyon szerette az édességet is, születésnapjára óriási tortát intéztem, tűzijátékkal, hiszen ki tudhatta, hogy lesz-e még születésnap, amit ünnepelhetünk. A kilencvenedikre megígértem, hogy elvisszük egy közeli csárdába bablevest enni, mert évek óta azt emlegette, hogy az milyen finom volt a kis bográcsban. Sajnos ezt már nem sikerült teljesítenem. Tavaly augusztusban amputálni kellett az egyik lábujját, és nem sikerült a felépülése. Voltak jobb és rosszabb időszakok, de egy fertőzés végleg elvágta a gyógyulását. Senkinek nem kívánom, hogy tapasztalja meg, milyen egy családtagod sorsáról dönteni, aki élete utolsó szakaszában van. Soha sem fogod tudni biztosan, hogy mi a jobb. Ha otthon ápolod vagy ha otthonba adod? A szíved szakad meg mindkét esetben.

Mi otthon ápoltuk egy ideig. Soha senki nem beszél az ilyen dolgokról nyíltan, hogy mit kell csinálni és hogyan egy ágyban fekvő idős beteggel. Amikor olyan dolgokat teszel meg, amikre életedben nem gondoltál volna. Ilyen esetlennek még nem láttam férfit. Amikor csak arra tudsz gondolni, hogy Nagypapád még soha nem volt ilyen megalázó helyzetben, hogy mások gondoskodnak minden alapvető szükségletéről, akkor igenis megfordul a fejedben, hogy neki mi lenne a jobb. Ne legyél önző, hiszen hány évig gondolt Ő pedig arra, hogy neked legyen jó? 

Ma van az Idősek Világnapja. Ha csak egy napon eszedbe jutnak, ha csak egy napon kimutatod a szeretetedet, akkor már okoztál nekik egy örömteli pillanatot. Tedd, amíg lehet. Hálás vagyok, hogy ilyen sok időt tölthettem velük, sajnos másnak még ennyi sem jutott. Szerencsére elkerült az az érzés, hogy "annyi mindent szerettem volna még elmondani", mivel fantasztikus kapcsolatunk volt.

 

img_8779_1.JPG

 

Palawan - egy izgalmas sziget

Téli nyaralásunk helyszínéül a Fülöp-szigeteket választottuk, azon belül is Palawan szigetét. Több ötletünk is volt előtte, de mindet elvetettük valamiért. Kíváncsiak vagytok, hogy mik voltak miért nem azok mellett döntöttünk? Akkor egy kis vitaindító:

Maldív-szigetek, Seychelles-szigetek: azt mondták, hogy csak nászutasoknak való, semmit sem lehet csinálni, csak pihenni.

Dominikai Köztársaság: nem jó az idő januárban

Boracay: nagyon sok a turista, azon belül is a kínai turista

Mivel nem ezeket választottuk, így nem tudok véleményt sem formálni. Palawanról annál inkább :)

Budapestről Manilába repültünk egy isztambuli átszállással. Ott aludtunk egy éjszakát, közel a repülőtérhez foglaltunk szállást. Érkezéskor taxit kerestünk, ami elvisz minket a hotelba. Emlékeztem, hogy közel van a szálloda, de mivel nem akartam eltűnni a társaságtól, így nem néztem körbe a helyszínen. Óriási alkudozás után kb 12.000 Ft-nak megfelelő összegért átvittek minket egy kis kanyarral az út túloldalra, majd mentünk még 100 métert és hopp, ott volt a szállodánk. Ebből kiindulva reggel mindenki húzta magával a bőröndjét és gyalog mentünk a repülőtérre :) Az első rossz élmény megvolt, ami gyanakvóbbá tett minket. A repülőtéren azt mondták, hogy másik terminálról indul a gépünk, ahová egy busz viszi át az utasokat, de ha mi megvárjuk, pont lekésnénk a gépünket tovább Puerto Princesara. Milyen érdekes.... De ajánlják a taxikat, amikhez odakísérnek. Ezt megköszöntük, de inkább kint alkudtunk magunknak egyet. Átértünk a belföldi terminálra, ahol reméltük, hogy nem kell várakoznunk, de sajnos késett a gépünk. Így a hotel transzfert is lecsúsztuk volna, de a remény hal meg utoljára. Amint leszálltunk Puerto Princesaban, szaladtam a hotelek tábláit tartó sofőrökhöz, akik közül az egyik még a miénk volt :) Így szerencsésen eljutottunk a hotelbe. Gyönyörű volt, óriási területen fekszik. Kedves személyzet, üdvözlőital, nedves törülköző, sütemény, valóban megérik a pénzüket :)

A szobák kicsit indusztriális stílusúak voltak, jól felszereltek, pont a mi szobáink előtt volt egy medence. A másik medence a komplexum másik oldalán, az étteremnél várta a vendégeket. A tengerpartot éppen "építették", az egyik részen nem is lehetett bemenni a vízbe. Az apály és dagály szemmel látható jelenség volt, reggel annyira bent volt a víz, hogy sokáig tartott, míg besétáltunk a kajakokkal. Viszont délután nem tudtunk kajakozni, mert annyira fújt a szél, hogy kezdőként egy kicsit félelmetes is volt. 

gopr1941.jpg

Az étteremben mindenkit nagyon kedvesen köszöntöttek, és miután megtudták, hogy magyarok vagyunk másnap marhapörkölt volt az esti svédasztalon :) nagyon ízletesen készítették el, mint az itthoni :)

Néha kisétáltunk a szállodából és a főúton lévő kis boltokat, bárokat látogattuk meg. Alig beszélnenk angolul, így főleg mutogattunk. Az árszínvonal nagyon alacsony, fantasztikus rumokat vettünk pár száz forintért.

Négyszer kirándultunk, kétszer a tengerhez, egyszer a fővárost, Puerto Princesat néztük meg, és egyszer egy világörökségi helyszínt. A városnézésnél kétféle program közül választhattunk, a miénkben krokodilfarm, textilkészítők, egy ranch, egy börtön és egy ajándékbolt volt. A krokodilfarmon megfoghattunk egy kis krokodilt, akivel le is fényképeztek minket. Full turistacsalogató-lehúzó akció, de ezt nem lehetett kihagyni :) A börtön volt a legizgalmasabb. Kiszálltunk a buszból és az idegenvezető elmesélte, hogy melyik szín milyen fokozatú bűnt elkövetőt takar. Volt egy kis közösségi helységük, ahol több fiatal férfi gyülekezett. Igen, azok az előítéletek, már mentem volna ki, mikor harmadjára szóltak, hogy itt bizony show lesz, nézzük. Mintha egy amerikai film elevenedett volna meg, a fiúk hip-hop zenére táncoltak, profi koreográfiát mutattak be, folyamatosan mosolyogtak és ezáltal mi is elmosolyodtunk. Szégyelltem magam, hogy először nem is akartam megnézni őket. Ezután átmentünk a kis kápolnájukba, sétáltunk a börtön területén és elindultunk haza. Nincsenek magas szögesdrótok, nincs áram a kerítésben, mégsem szöknek meg. A titok, hogy itt valakik, dolgozhatnak, programok vannak, van élelem és élet. 

A másik kirándulás alkalmával El Nidot néztük meg. Ez a rész a gyönyörű partokról és búvárkodásról híres. A hajóról leszállva kajakkal fedezhettük meg a lagúnákat, a következő állomáson különleges halak és korallok közé merülhettünk, majd a parton fogyasztottuk el az ebédet. 

gopr2013.jpg

A harmdik kiránduláson együtt merültünk egy tengeri teknőssel, hajóztunk, búvárkodtunk és ismét a tengerparton ettük meg a finom halakat, húsokat, gyümölcsöket. Port Barton tengerpartján mesebeli helyszínek voltak, félig kidőlt pálmafák, hinta, nyugágyak a fák között és a kristálytiszta, csodálatos tenger.

gopr2210.jpg

gopr2228.jpg

A negyedik kiránduláson egy föld alatti folyóhoz utaztunk. Kaptunk egy fejhallgatót, elmondták, hogy ne tegyük ki egyik testrészünket sem a csónakból, majd az evezős beirányította a csónakot egy barlangba. Elnézést kérek a helyiektől, de nálunk pont így néz ki az Aggteleki cseppkőbarlang néhány része, szép szép, de nem voltam nagyon lenyűgözve, mert már láttam ilyet. Viszont a parkban szabadon kószáló leguánok nagyon tetszettek :)

Amíg közlekedtünk, belepillanthattunk a mindennapi életbe. Az iskolások egyenruhát viselnek, nagyon édesek, de biztos nehéz lehet néhányuknak óriási távolságokat sétálni az iskolába majd haza. A "nemzeti állat" a bivaly, ennyi bivalyt még nem is láttam soha. Nem mondanám, hogy szegénység van, természetesen nyugathoz képest igen, de mindenük megvan. Amiről nem tudnak, hogy létezik, az nem is hiányzik nekik. A szemetet nem dobálják el, szelektíven gyűjtenek, azt mondták, ha nem így tennének, nagyon gyorsan ellepné a szemét az egész szigetet. 

Nehéz szívvel indultunk haza, valóban különleges hely, mindenki kíváncsi volt az élményeinkre itthon is. Azt hiszem itt több hetet is el lehet tölteni, biztos, hogy lenne látnivaló és kaland. 

 

 

Négy volt a lélektani határ

Édesapám fradista, így ahogy mondják a családban az én vérem is zöld. De én az az ember vagyok, aki nem szurkol elvakultan egyik klubnak sem, én élvezem a jó meccseket. Ami tegnap nem jött össze. Nem szeretnék sokat írni a tegnap esti meccsről, de a véleményem pár szóban kifejtem. Alig találtunk két jegyet egymás mellé, hármat próbáltunk, de az lehetetlen volt, nagyon gyorsan elkapkodták a jegyeket az FTC-Dinamo Zagreb meccsre. Ennek ellenére nagyon sok szék üres volt az este. Kérdem én, azok az emberek miért veszik meg a jegyet, ezáltal elfoglalva másoktól a lehetőséget? Természetesen van olyan, akinek sürgős dolog jön közbe, de az nem eredményezett volna ennyi üres széket.

A második félidő első két góljáról lemaradtunk, a büfék előtti kivetítőn néztük, de azt hittük visszajátszás. A negyedik gólnál a közönség nagy része kivonult a stadionból, füttyögés közepette. Siralmas volt. Siralmas volt az, hogy amíg a Zagreb cserejátékosa beáll és 10 perc múlva gólt lő, addig a Fradi cserejátékosa a becserélés után sárga lapot kap. Nem ez volt életük meccse, az is biztos. 

Szerencsére a jó társaság feledtette ezt az élettelen játékot, de mit is várunk, ha alig van magyar a csapatban? Tudom, hogy ez nem a válogatott, csak egy klubcsapat. De mégis csak magyar közönség előtt játszanak. Örök kérdés, hogy miért is nem tudunk több tehetséges magyar fiatalt felmutatni... 

Jónak lenni jó

Júniusban Erdélybe utaztunk. Én eddig még csak egyszer voltam, tetszett, de az igazi szép tájakat nem láttam, a vidéki emberekkel nem beszéltem akkor, így nagyon vártam ezt az utat. A csíksomlyói búcsú idején utaztunk oda, szuper élmény volt a búcsú is. Kirándultunk a Madarasi-Hargitára, láttunk medvéket Tusnádfürdőn, ittunk bórvizet Tusnádon az utcán egy kútból, ettünk micset, szóval elég sokrétű volt az ismerkedésem Erdéllyel.

Egyik délelőtt elmentünk a tusnádfürdői gyermekotthonba. Böjte Csaba alapítványa igazgatja az otthont, néha Csaba testvér is megjelenik itt. Az otthonban a gyerekek csoportonként kapnak nevelőt, aki olyan, mint egy szülő. Reggel iskolába indítja őket, délután átnézik a házi feladatot, játszanak, stb. A nevelő ott is él velük a nap minden percében.

71ece087-a558-46c2-9713-4337d1c88ef8.JPG

Az otthonvezető feleségével találkoztunk aznap illetve a kislányaival és kisfiával. Végigkísért minket az épületen, megnéztük a szobákat, a közösségi tereket. Az egyik lány fest, egy gyönyörű festménye ki volt akasztva a falra. Szégyenlősen vallotta be, hogy igen, azt ő festette. Két fiú épp horgászni indult, horgászismeretem birtokában megkérdeztem őket, hogy mivel pecáznak. A válasz: kenyérrel. Hozzátették, hogy mindig fognak valamit, néha jó nagyokat is. Ekkor döntöttem el, hogy én viszek nekik valamit. Mindenkinek. Hasznos dolgokat, de gyerekes apróságokat is.

Kint ültünk az udvaron, az otthonvezető kislányai az ölemben. Nézegették a karkötőimet. Ékszerek az egyik kezemen, emlékek a másikon. Megtetszett nekik az egyik, majd a másik. Két kislány volt. Milyen ember lennék, ha nem adtam volna oda? Így lesz miért visszamenni Medugorjébe is, mert az egyik onnan való. A másikat egy Budapesten élő erdélyi kislánytól kaptam, hercegnős természetesen, nekem adta, mert olyan szép, mint én, azt mondta. Amint levettem a kezemről, tudtam, hogy nem fog megharagudni, ha ezt is odaadom. Így üres csuklóval, de teli szívvel jöttem haza.

Már a hazafelé úton eldöntöttem, hogy biztosan visszajövök és hozok adományt. Tudtam, hogy kiket akarok megkeresni, nem nagy emberek, de a szívük az. Segítségem is akadt, a párom és családja is megosztották kérésemet, miszerint "miként ahogyan egy családban is lenni szokott, a zoknik állandóan elkallódnak. Nadrágból van kevesebb, mint amennyi kellene legyen. De tulajdonképpen a gyümölcstől a ruhákon át, a tisztítószerekig, bárminek örülünk. Eltevések vannak, a cukor is jól jön. De az uborka is. Jószerivel teljesen mindegy, mert bármit tudnak hozni, annak helye lesz." 

Itt is megköszönöm mindenkinek, bármit is adott. Az első pillanatoktól kezdve özönlöttek a felajánlások, ruhák érkeztek, játékok, tartós élelmiszer, pénz. Kaptunk gyógykrémeket, bontatlan dobozos szandálokat, gyerekruhákat, farmerokat. Festéket, aminek külön örültem, mert így a kislánynak lesz mivel festeni továbbra is. A barátnőm, akinek élelmiszerboltja van, tartós élelmiszert hozott, e mellett több szatyor csokit, cukrot, nápolyit. Csupa olyat, aminek örülnek a gyerekek, mivel ezek a fontossági sorrend végén vannak egy otthonban. A családomon keresztül is megkerestek számomra ismeretlen emberek, hogy adományozzanak. Nagyon jól sikerült eddig, már csak ki kellett vinni. Annyi minden gyűlt össze, hogy pár zsákot már Budapesten szétosztottam, például felnőtt ruhákat vagy könyveket, mivel mérlegelnünk kellett mit viszünk ki, mi fér be az autóba.

img_9873.JPG

Egy szép csütörtöki reggelen el is indultunk. Nagyon boldogok voltunk, mert tudtuk, hogy nagyon fognak örülni a gyerekek. Én itthon már meg is néztem, hogy hol van még a környéken bentlakó otthon, ahová vihetünk az adományból valamit. Tusnádon volt a szállásunk, így Tusnádfürdő, Csíkszentsimon és Kászonaltíz lettek a kiválasztott otthonok. Mivel vannak ott ismerősök, ők is eljöttek velünk erre a három helyre. Csíkszentsimonban egy gyönyörű otthon várt minket, itt főleg fiatalok vannak, legtöbbjük már dolgozik is. Ezért ide játékokat és gyermekruhákat nem adtunk, csak élelemiszert, krémeket és nagyobb ruhákat, cipőket. Megnéztük a területet, itt istálló is van, mivel a fiatalok szakmákat tanulhatnak, amiknek egyike a lovász. Megkínáltak minket limonádéval, amihez a hozzávalókat itt termesztik, ők maguk. Nagyon lelkesen indultunk tovább a második helyre, Kászonba. Itt az otthon egy kúriában kapott helyet, ami régen az iskola volt. A gyerekek épp egy kiskutyával játszottak, amit pár nappal azelőtt dobtak át a kerítésükön több kölyökkel együtt, és ezt az egyet megtartották, a többit elajándékozták másoknak. Itt is megmutatták a szobákat, a konyhát, az étkezőt. Ez már nem volt olyan fényes mint az előző, de a nevelők kedvessége hiszem, hogy szebbé varázsolja a helyet. Kint ültettek le minket a kertben, egy fa alatt, szépen megterítve, itt fánkot és szódát kaptunk illetve kávét. Pár kislány volt kint éppen, nagyon örültek nekünk, nézegették az idegeneket, majd miután a kiskutya megbarátkozott velem, ők is közelebb merészkedtek. Szuper délutánt töltöttünk itt, láttuk, hogy a ruhák, a játékok, az édességek, a krémek és a pénz is jó helyre került.

 tusnádfürdői otthont szombat délben látogattuk meg, éppen ebédeltek. Nem is akartunk sokáig zavarni, de leültettek minket az udvaron, és kaptunk hideg szódát. Az otthonvezető kislánya ismét ott volt, le nem vette a szemét a kezemről :) de most bátortalanabb volt, és amúgyis elfoglalta magát a babájával. Kicsit nézelődtünk, majd kifelé menet láttuk, hogy ünnepi ebéd van, sokan állnak a folyosón is, vártak valakire. Kiderült, hogy Csaba testvér éppen itt ebédel velük, mivel utána beszédet mondott a Tusványos fesztiválon. Odapillantottunk, láttuk, hogy valóban létezik :) és valóban kedvesség sugárzik róla, de nem akartuk zavarni. Nem is ezért jöttünk. Itt is nagyon örültek az adománynak, szempillantás alatt elpakolták a zsákokat, valóban mindennek lett helye, ahogy az otthonvezető mondta.

Mindenki, akinek ezt említettük, előtte vagy utána, elmondta, hogy milyen jó dolgot csináltunk. Kétféle megközelítés van. Ha reklámozza az ember, az a baj, ha nem, akkor meg az. Én az előbbi mellett döntöttem, csak úgy mint a véradásaimat, mert igenis legyen büszke az illető, hogy jót tesz, és ezzel inspiráljon másokat is. Ha csak egy embernek eszébe jut e miatt, hogy ő is adjon, már megérte.

Volt aki úgy reagált, hogy na persze, viszem a románoknak Magyarországról az adományt. Nem szeretnék az ilyen véleménnyel foglalkozni, aki intelligens, tudja hogy ki milyen nemzetiségű. Egy gyerek pedig mindenhol gyerek.

img_9878.JPG

Bulgária - keleten a helyzet változatlan

Először 12 évesen voltam Bulgáriában, családi nyaralás keretében. Pár napot Szófia mellett töltöttünk a rokonoknál, egy kis faluban. Az utca utolsó háza volt az övék, utána már csak a mező és a patak, gyönyörű volt a táj. Mivel a falu teheneit itt hajtották le, így a szépségbe kicsit belerondított a szag. De a friss tej és a sajtok mindenért kárpótoltak! :)

Egy hét után tovább indultunk Szozopolba. Már akkor is felkapott üdülőhely volt, sok-sok turistával. A mi szállásunk egy kempingben volt, a tengerpartot egy fenyves és egy szemetes sáv választotta el a területtől. Gyerekként nem foglalkoztam ilyen dolgokkal, de a látvány megmaradt. Minden este kimentünk a sétálóutcába, sült halat ettünk krumplival, a felnőttek pedig sört ittak hozzá. Nagyon finom és ízletes volt minden, erre a mai napig jól emlékszem. Minden megvolt már akkor is, ami szem-szájnak ingere, főtt kukorica, mini fánk, vattacukor, stb. A tenger is szuper volt, jókat fürödtünk. 

A következő látogatás már majdnem 20 évesen történt. Az úticél Sunny Beach, a felkapott üdülőhely. Az élmény is más, mert már nem voltam gyerek. Egy hotelben foglaltunk szállást, minden szuper volt, az ígért szolgáltatás is rendben volt. A sétányon egymást érték a bárok és az árusok. Milliónyi márka koppintása, jobbnál jobb áron. A bárokban mindig "happy hour" volt, így a kifejezés értelmét veszítette. Turisták mindenhonnan, fiatalok, idősek, nagyon vegyes volt a kép. Mini fánk most is volt, legnagyobb örömömre :) Sokan beszéltek angolul, így nem volt nehéz dolgunk, ha bármire szükség volt. Neszebarban voltunk várost nézni, amikor megcsípett egy méh, azonnal be egy étterembe, ecet kérés, és máris indultunk tovább. Segítőkészek voltak, ami jól esik egy külföldinek.

Elérkeztünk az idei utazáshoz. Napospart ismét, all inclusive, csak hogy semmivel se kelljen törődni. A szálloda kellemes, beszélnek angolul, a recepción segítőkészek. Igaz, hogy a liftek alig működtek az első pár napban, de a hét végére azok is megjavultak. Azt írták a hotel értékelésénél, hogy nem mosolyog a személyzet. Ez tényleg számít? Annyit ér egy műmosoly? Azt gondolom, ha jó a szoba és finom a konyhájuk, nem számít, hogy mosolyognak-e vagy sem. Mint a gimnáziumi matektanárnőm, mosolyogva osztogatta az egyeseket, szóval van értelme? :)

A kilátás mindent megért, gyönyörű a tengerpart.

img_9746_1.JPG

A sétány pont, mint 10 éve, Neszebár úgyszintén. Ugyanaz a kellemes hangulat van a városban, a szűk kis utcák, a hangulatos éttermek és bárok között egy élmény sétálgatni.

img_9774_1.JPG

Mintha 30 éve megállt volna az idő. De nem azt érzed, hogy rossz, hanem hogy nyugodt és kellemes minden. Hogy Bulgária nem akar több lenni, mint ami. Olyan mintha egy kis faluba mennél Magyarországon, ahol a helyi tavat és tájházat akarják úgy promózni, mintha a Taj Mahal lenne. De nem az. Bulgáriában a tengerparton nem akad látnivaló. Ezért az egyszerű részeket próbálják úgy eladni, mintha valami óriási durranás lenne. De a hajókirándulás csak pár kör az öbölben, végig látod a partot, és mikor lehorgonyoz, úszhatsz egy jót vagy ugrálhatsz a hajóról, de búvárkodni nem érdemes. Isztambulba is szerveznek kirándulást, igaz, az ottalvós. Van egy bolgár est is, azt érdemes lehet megnézni, annak aki szereti a folklórt. 

Mi főleg sportoltunk, úsztunk, futottunk, röplabdáztunk a parton. A part homokos, kicsit hínáros, de a víz kellemesen meleg, jó volt fürdeni. Van lehetőség vízisportokra is, mi a fánkot próbáltuk ki. A fiúk élvezték, de a lányoknak kicsit durva volt már a sebesség. Ám a szolgáltatások drágák, a masszázs a parton kb. 12.000 Ft lett volna, amiért tavaly Törökországban egy egész napos törökfürdős programot kaptunk. Mondjuk, kinek mi a drága... 

A közlekedés is jól kivitelezhető, mindenhová odataláltunk, van busz, ami végigvisz a Naposparton, a sétánnyal párhuzamosan, így ha bárhol leszálltunk, a sétányon könnyedén haza tudtunk sétálni. Minden van ezen a partszakaszon, orvos, élelmiszerbolt, bazár, töménytelen mennyiségű hotel és szórakozóhely. Azt tudni kell, hogy a Napospart csak nyáron lakott. Itt októbertől májusig csak egy biztonsági szolgálat tartózkodik, akik ellenőrzik a hoteleket, nincs-e illetéktelen behatoló. Ezen időszakban egyetlen szálloda illetve vendéglátóhely sem üzemel.

Annak ajánlom ezt az úticélt, aki ki akar kapcsolódni, a semmittevés a fő cél, mert itt egy percig sem érzi azt az ember, hogy ha átaludja a fél napot, lemarad valamiről. Mivel biztos, hogy nem fog :) Szuper kikapcsolódás, kellemes környezetben, a maga egyszerűségében.

Gasztro és múlt

Egy tegnap esti mondat adta az ötletet a mai témához. "Te főzöl a világon a legjobban." Mi tagadás, én is pont így gondolom :)

Szeretem a saját főztömet, és mindig szeretettel főzök. Ez nagyon fontos. Minden csak így működik. Egyszer régebben a szüleim krumplit ültettek a kertben. Jött Bözsi néni és mondta, hogy szépen szeretettel ültessék, az a titka. Édesanyám miközben dobálta a krumplikat a gödörbe, csak annyit mondott. "hát akkor ez biztos nem fog kikelni" :)

Nálunk mindig Nagymamám főzött, mivel mi együtt éltünk a nagyszüleimmel. Mindent tudott főzni. amit nem, ahhoz fellapozta a "horváthilonát" és már pillanatokon belül tudta hogyan kell elkészíteni. Megszokott menetrend volt az ételekben. Pénteken valamilyen zöldségleves és pogácsa, bodak, túrós lepény, káposztás lepény, lekváros bukta, stb volt a menü. Ezeket a kelt tésztákat azóta sem készítettem el, úgysem olyan, mint az övé volt :) A túrós lepény fele kapros volt, a család férfitagjai úgy szerették. A lekvároshoz mindig a saját sárgabaracklevárt használta, isteni finom volt úgy!

Szombaton bableves, kolbásszal, bőrökkel, oldalassal és sok zöldséggel. A második fogás sokszor paprikás krumpli volt, vagy palacsinta. Azt hiszem a palacsinta mindenkinél a kedvencek közé tartozik. Próbáltam tönkölybúzalisztből készíteni, de az nem ugyanolyan :)

Pár éve Édesanyám is elkezdett főzni, kényszerből. Süteményekben verhetetlen volt eddig is, de most már nem csak édességet készít. Nagyon jól megtanult főzni, nagyobb családi rendezvényeket is levezényel egyedül.

Nagyon szeretek enni is, mindent megeszek. Mivel sokat utazunk, így ez előny, mert sehol nem fogok éhen halni. Viszont nem szoktam különleges külföldi ételeket készíteni, azt meghagyom az ottaniaknak, sokkal finomabb minden a helyszínen. Mert friss, mert más az alapanyag, a fűszerek helyiek, stb. Mindig nagyon várom, ha új országba megyünk, hogy kipróbálhassam a helyi konyhát. Már előtte napokig gasztro videókat nézünk és eldöntjük mit fogunk enni. Különleges élményeim közé tartozik, amikor egy franciaországi iskolai csereutazás alkalmával Arcachonban az éppen akkor kifogott osztrigát kóstolhattuk meg. Teljesen más az íze, bár lehet ez csak placebo hatás.

Nem félek a fertőzésektől, bárhol képes vagyok enni, bármit. Mint Stallone A pusztítóban a patkányburgert :) Természetesen széntabletta és gyomorfertőtlenítő mindig lapul a gyógyszereim közt. Pálinka is, mert az a biztos :) Voltam már beteg, voltam külföldön orvosnál is, de ez nem vette el a kedvemet.

Mivel mindent megeszünk, így könnyű főzni is. Szeretem variálni a recepteket, talán érzékem is van hozzá. Nem szoktam bonyolult süteményeket sütni, a könnyű édességeket szeretem, mint egy palacsinta, tápiókapuding, tejberizs. Főleg főételeket készítek, egy tál étel elég a hétköznapokban, nem szükséges leves vacsorára. Nem is főzök minden nap, néha jól esik egy smoothie vagy egy saláta, olykor-olykor egy jó gyros. Sok kedvencünk van, többek közt ez a szuper édesburgonyás egytélétel. Édesburgonya felkockázva, koktélparadicsom, hagyma, fokhagyma, mindezt összekeverjük fűszerekkel, ki mit szeret, illetve olívaolajjal, és sütőpapíron megsütjük. Amint kész, kivesszük és fetasajtot kockázunk rá. Én e helyett camembert sajtot tettem rá, mert mi azt preferáljuk. De kipróbáltam már fetával, és mozzarellával is, úgy is jó volt.

A tengeri fogásokat kifejezetten szeretem. Szerencsére Budapesten is van pár étterem, ahol nagyon jól tudják elkészíteni, és friss alapanyagokból dolgoznak. Ha tengerparton vagyunk, biztos, hogy minden nap ilyeneket eszek, kihasználom a lehetőséget. Egyszer fordult elő, hogy nem ettem meg azt, ami a tányéron volt. Egy óriási, gyönyörű rák nézett velem farkasszemet, leemelték a páncélját, fehérbort öntöttek bele és összekeverték. De a szeme engem nézett :) Nem bírtam megkóstolni sem. Helyette polipsalátát ettem, olyat, amilyet azóta sem. Bárcsak tengerparton élhetnék! :)

Azért a magyar konyha is bővelkedik finom falatokban illetve különlegességekben. Próbáld meg elmagyarázni egy külföldinek, sőt mi több, keresd meg rá a megfelelő szót, hogy mi az a főzelék. A belsőségeket sem eszik meg mindenhol, így ez is nagy falat a legtöbb idegennek. Azt imádom, amikor egy külföldi dicsekszik a saját konyhájával. Szerintem mi magyarok már mindent láttunk és kóstoltunk, nem tud újat mondani.

Egyszer egy francia ismerősöm próbálta versenyeztetni a francia termékeket a magyarokkal. Először azt gondolta, hogy nincs is versenyképes felhozatal sajtokból és szalámikból. Mondanom sem kell, hogy ki nyert :) A magyar kolbászok, borok, sajtok világhírűek.

Most újabb útra indulunk, Bulgária lesz a cél. Nagyon jól ismerem a gasztronómiáját, mert többször voltam ott, de kíváncsi vagyok a fejlődésre. Nagynéném megtanította hogyan mondjuk bolgárul a sült halat hasábburgonyával, így a túlélés biztos :)

 

 

 

Horgászat mint lányos hobbi

Milyen szép is a természetben madárcsicsergést hallgatni és kipihenni a városi élet fáradalmait!

Kivéve ha kezdő horgász vagy és ultra jól csalizol, majd ennek köszönhetően 5 percenként kell felugrálnod, hogy kapás van! Az egyik horgászaton egy idő után már belefáradtam és átadtam a gyerekeknek a terepet. Illetve Édesapámnak. Eredmény: több beszakadt horog, amit csak a párom tud megjavítani. Hurrá!

Mindig is szerettem a természetben lenni, mindegy, hogy tópart, tengerpart, hegyek, völgyek. Így jó ötletnek tűnt, hogy letegyem a horgászvizsgát, és ne csak úgy üljek, amikor horgászni megyünk. Nem gondoltam volna, hogy van még olyan halfaj, amit én nem ismerek :) De természetesen van. Még a nevét sem hallottam, addig a napig, amíg kezembe nem vettem a halfaunáról szóló anyagot. Lelkiismeretesen leültem tanulni, otthon meg sem mondtam, hogy mire készülök, meglepetést akartam. De mivel napok óta idegeskedtem, így jobbnak láttam bevallani, mielőtt lapátra tesznek, mert megbolondultam :) Így közös tanulás, kikérdezés, okosítás zajlott napokig. A vizsga napján minden tudásommal elindultam és egyedüli lányként meg is érkeztem. Az első feladat egy teszt kitöltése, akiknek ezen megvan a megfelelő pontszám, azok mehetnek a szóbeli részre. Pár perc várakozás után mehettem át a másik terembe, ahol halakat kellett felismerni képről illetve ismertetni néhány fontos információt, hogy melyiket mikor és miért nem szabad horgászni. Sikeres vizsga végén gratulálnak, és ki lehet váltani a horgászengedélyt. Ezt gyorsan meg is tettem, tag lettem az egyik horgászegyesületnél és így bármikor horgászhatok, az adott víz területi jegyével. Büszkeség kimaxolva! :) 

Ezennel elindult horgászkarrierem, ami sajnos gyorsan lefelé ívelt, tekintve, hogy nem tudok horgot kötni. Ezt a hiányosságot azóta sem pótoltam, de legjobb barátom az előkötött horog lett :) Etetőanyagot és csalit az én ízlésem szerint választok, szívesen kipróbálok új ízeket. Tudom, hogy fiús foglalkozás, de én lányossá teszem, és hogy változatos legyen :) A horgászos videókban mindig csak ugyanazokat az ízeket hajtogatják, én szeretek újítani. 

Kaptam már botot is, szerintem csodálatosan szép, főleg, hogy rózsaszín damil van rajta :) Ez egy feeder bot, ami a kapást úgy jelzi, hogy a bot már így is hajlított vége még jobban meghajlik. Az első időkben ültem a székben a két bot végénél és néztem figyelmesen. Szeles időben nem volt könnyű dolgom. Azóta kaptam hozzá kapásjelzőket, így már az enyém is csipog, ha hal akad rá. Micsoda luxus! Csalizni nagyon szeretek, ott élem ki a kreativitásomat. Sajnos mindig elfelejtem mit rakok rá, így ha életem halát fognám ki, meg se tudnám mondani mivel fogtam. 

Új módszereket is szeretnék majd kipróbálni, mint a pergetés, ahol egy műhalat húzunk a vízben, és erre jönnek a csukák. Vagy folyóban horgászni. Minden új helynek megvan a maga szépsége.

A legcoolabb hal amit eddig fogtam egy compó volt. Doktorhalnak is nevezik, mert nyálkás bőre van, és ha hozzádörgölőznek a sérült halak, ez a nyálka segít meggyógyítani a sebeiket. Szép volt, majdnemhogy nagy is, és boldog voltam a sok kárász után, hogy végre valami izgalmas akadt a horogra. Minden halat visszadobok, hiába kérik a grillre, maga az élmény számít, ahogy mondják "sporthorgász" vagyok. Gyorsan és kíméletesen szabadítom meg a horogtól a kis halakat, de azért néha egy-egy fénykép belefér. Csak hogy legyen mit mutogatni családom azon részének, akiket nem vonz ez az időtöltés.

Ha több napra megyünk, visszük a sátrat is. Már megszoktam az éjjeli zajokat, az állatok neszezését. Nagyon szép madarakat látunk mindig, múltkor két hattyú is odajött. Persze ez esetben hangos kiabálással üldöztem el őket, mivel féltettem a damilomat :)

Nagyon szuper hobbit találtam, főleg az a jó, hogy a természetben vagyunk. Bár sokszor elkeseredtem, hogy nincs érzékem hozzá, de számomra az a lényeg, hogy élvezzem. Mindent meg lehet tanulni. Talán még ezt is :)

 

 

Egy kis kriptotéma

Nálunk mindennapos téma a kriptovaluták állása. Mindennap megy egy-egy sms azzal a szöveggel, hogy "úúú láttad a bitcoint, vagy dgtx-et" stb. Na nem ezért, mert annyira értünk hozzá, egyszerűen csak érdekel minket a téma. Tavaly márciusban szerettünk volna elmenni egy előadásra, de nem sikerült. Azóta is bánjuk.

Akkor még nem igazán tudtuk, hogy mik ezek, hogyan hozhatnak pénzt. Azóta elvégeztem egy on-line tanfolyamot, jó sok leckéből állt és több hónapig tartott, de még ez sem elég, hogy milliókat fektessünk be. Azóta is voltak előadások kezdőknek,de sajnos úgy jött össze, hogy lemaradtunk mindig. Így még keressük az alkalmat, hogy tudásunkat bővíthessük. Sokkal többet ér egy előadás, mint amikor egy cikket olvasol. Számomra még mindig maradtak kérdések, lehet megpróbálok bejutni a szerkesztőségbe egy kis továbbképzésre. 

Én a crypto.com alkalmazást használom. Az elején még csak 5-6 valutából tudtam választani, most már tízen felül van a számuk. Egyelőre csak áll benne a pénz, kivárásra játszom :) Így is sok kérdés merül fel, amire valószínű csak tapasztalatból fogom megszerezni az információt. Mint például hogyan jutok a pénzemhez, milyen feltételekkel váltom vissza euróra. 

Felmerül az adózás kérdése, mivel ez jövedelem. Természetesen ha nem veszem ki, csak forgatom, nem kell adózni. Nincs még általános szabályozás Magyarországon, nem is tudjuk mikor lesz. Vannak irányelvek, de azt gondolom még a NAV is meglepődne ha valaki ezt leadózná :) Mivel még nem túl elterjedtek ezek a kriptovaluták, így nehéz velük fizetni, adományozni, stb. Bizonyos országokban, ahol már a piac részei, konkrét törvények vonatkoznak rájuk.

Nem sok embert ismerek, aki hozzá tudna szólni a témához. Engem minden érdekel, ezért is kezdtem el nézegetni. Nagyon érdekes téma, mindig olvasom a fórumokat is. De a bátorságnak még híján vagyok, ezért nem ugrok bele egy nagyobb befektetésbe. Azt gondolom, hogy ettől többet kell tudni a kriptovalutákról, ahhoz hogy nagyobb összeggel szálljunk be. Mindig képben kell lenni, figyelni a mozgásokat, olvasni a témáról. Ez elengedhetetlen, hogy jól menjen a kereskedés. Nagyon sok információt tanultam már, de itt folyamatosan friss tudás szükséges, azonnal reagálni kell a történésekre. Kivéve ha valaki befektet és vár. Ez a taktika is jövedelmező lehet, egy új kriptovalutánál sokan megvárják mit hoz a jövő. Nagy pénzeket lehet így is kaszálni, de ez inkább szerencse kérdése is. A másik módszer, amikor mindig figyeled a változásokat, grafikonokat tanulmányozol, eladsz majd veszel adott pillanatban, amikor a legjobb. Ehhez hozzáértőnek kell lenned, átlátni az összefüggéseket. 

Olyan szuper lenne, ha lenne egy segélyvonal, ahol fel lehetne tenni a kérdéseket ezekkel kapcsolatban :)

Nagyon sok sztorit lehet olvasni arról, hogy ki mibe és hogyan és mikor szállt be, majd mekkorát bukott vagy éppen nyert. Az év egyik mozipremierje is a Crypto, amit már nagyon várok. Bár nem tudom Magyarországon mikor vetítik majd, ha egyáltalán mozikba kerül. A trailer alapján valóban akciófilm, Kurt Russell-lel a főszerepben. Bízom benne, hogy tudást is nyújt a szórakozáson kívül.

Ez egy új és érdekes terület, kíváncsian várom a fejleményeket. 

 

 

 

Squash - szupersport?

Túl vagyok az első squash órán. Még nem tudom, hogy a squash vagy a fallabda szó tetszik inkább, de maga a sport biztosan. Valódi mozgásértéke van, kellemesen elfáradsz és azt gondolom teljesen kezdőként is élvezhető az óra. Természetesen nem ismered a szabályokat, vagy ha igen, még nem biztos, hogy be is tudod tartani. De gyorsan tanulható, és nem kell hozzá előképzettség. A testedben lévő feszültséget szépen, csendben levezeti. Így nem kell a tányérokat sem földhöz vágni :)

Hirtelen ötlet volt, a keresőben található egyik termet felhívtam és pont volt pár órával később szabad terem. Isten is azt akarta, hogy menjünk. 

Mindenkit csak bátorítok, mivel egy egész testet átmozgató, mégsem túl megterhelő sportól van szó. Hazudnék, ha azt írnám, hogy a bemelegítés elhagyható, mivel az első mozdulatot azonnal éreztem a nyakamban, pedig még csak a labda után néztem. Természetesen az intenzitás Tőled és a partneredtől függ. Ha türelem van, akkor sikerélmény is. Valóban csak a mozgás miatt mentem, hiszen nem tudtam, hogy mire vállalkozok. De az az egy óra meggyőzött, hogy lesz ennek még folytatása. Elsőre tökéletes volt az ütő, a labda és a terem is, de gondolom később már tudni fogom, hogy mi a jó nekem. Ha hetente egyszer betudjuk iktatni a többi sport mellé, már elégedett leszek. Alakformáló szerepéről nem tudok mit mondani, de kétségtelen, hogy megizzaszt. Igaz, hogy közben úgy éreztem, hogy letörik a kezem csuklóból, de azt hiszem, ez az érzés az edzettségi szintem fejlődésével el fog múlni. Próbáltam jobbkezesként ballal is gyakorolni, de veszett fejsze nyele. Bár én mindig azt mondom, hogy mindennek van haszna, abban a pár percben legalább nem terheltem a jobb csuklómat :)

Gyorsan belevetettem magam a témába, a "squash hatása" lett az első, amit utána beütöttem a keresőbe. Most termet keresek, mert bár szuper volt a tegnapi is, de nem árt, ha kipróbálunk mást is. Megfordult a fejemben, hogy milyen ütőt szeretnék, de azt gondolom ez még korai gondolat. De nagyon várom a következő alkalmat.

Érdemes mindenféle sportot kipróbálni, hiszen előre nem tudod, hogy melyik tetszik, vagy éppen melyik megy fantasztikusan. Nem gondoltam volna, hogy egy labdát is visszatudok majd ütni, vagy nem fogok elcsúszni, de mindenféle kellemetlen élmény nélkül hagytam el a termet. Sőt, kifejezetten boldog voltam, hogy ismét valami újat, valami számomra szokatlant, valamit, amiben nem vagyok otthon, kipróbáltam és élveztem is. Most írhatnám, hogy komfortzóna blablabla, de a foglalkozás célja az örömszerzés volt. Ezt el is értük :)

 

 

Az első te magad légy

Kedves kis blogomnak nincs célja, csupán egy eszköz a kikapcsolódáshoz.

Csupán témákat húzok elő minden területről. Sok ember van, akiket minden érdekel, én is ilyen vagyok. Szeretem bővíteni tudásomat, látókörömet, akármilyen jelentéktelen témában. Mert ki tudja, mikor teremtődik olyan párbeszéd, ahol pont ez merül majd fel.

Igen, aki mindenhez ért, az semmihez sem ért igazán - sokan szokták ezt mondani. Ízlések és pofonok.